A benned lévő halhatatlan és halandó

A tél az az időszak, amikor leginkább magadba nézhetsz "alámerülhetsz az alvilágodba". Ettől ez az időszak katarzasokban bővelkedő lehet.

 

A mítosz így hangzik: Zeuszról köztudott, hogy nagy figyelmet fordított a Nőknek. A monda szerint egy alkalommal Zeusz hattyú képében csábította el Lédát. Léda férjnél volt és férjével Tündereásszal szintén együtt hált. A sajátos fogantatásból ikertojások születtek, az egyikből Pollux és Helené kelt ki a másikból Kasztór és Klüteimnesztra. Pollux a halhatatlan (Zeusz fia)s Kasztór a halandó (Tündereász fia). Pollux roppant erejével és ökölvívó tudományával tűnt ki, Kasztór pedig felülmúlhatatlan volt kocsihajtásban és vadlovak megfékezésében. A két hős példás testvéri szeretettel ragaszkodott egymáshoz. Együtt vettek részt egy sor hősi vállalkozásban. Unokafivéreikkel, Lünkeusszal és Idasszal együtt raboltak marhákat, és mivel az osztozáson azok becsapták őket, bosszúból elragadták cinkosaik jegyeseit, Leukipposz lányait. Az ezt követő csetepatéban Kasztór életét vesztette. Pollux le akart mondani a halhatatlanságról, amely örökre elválasztotta volna szeretett fivérétől. Zeusz végül úgy döntött, hogy a két ikertestvér együtt maradhat, ha megosztoznak a halhatatlanságon, és egyik nap az égben, a másik nap az alvilágban élnek.

 

A mitoszok azért csodálatosak, mert rólunk, rólad szól. Kasztor és Pollux egyben van benned is. Ugyanúgy, mint a "farkasok". Figyeld meg! A nagy slamasztikából mindig Pollux-od húz ki. Ezért keresd meg, és hallhass rá! Jó időszak ez arra, hogy megtalàld.

A természet körforgása

Zeusz és Démétér leánya, Perszephoné ifjú lányként nimfák közt virágot szedett a réten, amikor megnyílt a föld, megjelent Hádész, elragadta és magával levitte az alvilágba, ahol aztán feleségül vette. Zeusz Démétér könyörgése ellenére sem tehetett semmit, mert Perszephoné már evett a holtak eledeléből. Zeusz azt viszont kieszközölte az alvilág uránál, hogy a leány az év kétharmadát anyjával, a gabona és a termés istennőjével töltse a föld színén, egyharmadát pedig a férjével az alvilágban legyen.

 

Ez a jelképe az évszakok körforgásának. Most az az egyharmad következik, amikor könnyebben tudunk magunk mélyébe nézni és tevékenykedni, munkálkodni annak felfényesítésén, hogy tavasszal mag-unkból a legjobb "magot vethessük el".